Úton - interjúk

Középen folyik a Duna – Interjú Tömör Mikivel

 Tömör Miklós szó szerint karnyújtásnyira dolgozik a Dunától. A Gellért-heggyel átellenben lévő Belgrád rakparton egy aprócska, rejtett iroda bújik meg a vízfelszín közelében. Az ajtó mögött bohém, citromsárga asztal, szétterített térkép, tervezés és alkotás. A VaLyo – Város és folyó projektvezetőjével itt beszélgettem a folyópartról, egy hajléktalan zeneszerző daláról, és az egyesület lelkéről.

 

Miért ilyen fontos számodra a folyó és ember kapcsolata?

Igazából magam miatt. Nagyon régóta foglalkozom Budapesttel, urbanisztikával, és feltűnt, hogy alig használjuk ki a folyópartot. Ha megnézzük bármelyik európai nagyvárost, például Barcelonában a tengerpartot, iszonyú nagy értékként kezelik, és az egész város odajár rekreálódni. Budapesten pedig szinte nulla kihasználtsága van a Duna-partnak. Illetve van egyfajta használati mód, ami nagyon dominál, ez a motorizált közlekedés. Annyira túlsúlyban van, hogy az összes többi használati módot elnyomja, és ezen lenne jó változtatni. Nagyon lassú folyamat, de már volt egy-két hely, amit sikerült behoznunk a köztudatba, hogy igenis létezik.

Gyerekkorodban sokat voltál a Duna-parton?

Nem nagyon, a Rómaira jártam. Nekem is, úgy, ahogy a budapestiek számára, tök természetes volt, hogy ez nincs, ez a folyó nem létezik. Nincs a mentális térképükön az embereknek, és az enyémen se volt rajta évekig. Én akkor találkoztam a budapesti Dunával, mármint amikor tényleg érzelmi kapcsolatba kerültem vele, amikor kábé hat évvel ezelőtt részt vettem egy nyári Duna-parti kerékpártúrán. Minden állomáson fürödtünk a folyóban. Mikor a budapesti állomáshoz érkeztünk, egy angol lány megkérdezte – „és akkor ma hol fürdünk?”. Akkor esett le, hogy basszus, itt Budapesten mi nem fürdünk a Dunában, „te hülye vagy?”. De miért kellett ezt válaszolnom? És akkor kezdtem el ezen gondolkozni, hogy mégis miért nem fürdünk. És azóta használom tudatosan fürdésre a Dunát. Tényleg várom a tavaszt, hogy végre megmártózzak a Dunában.

Mikor jött a VaLyo ötlete?

Ez összeköthető azzal, amit meséltem, de én már előtte nagyon sokat foglalkoztam budapesti városfejlesztéssel, kerékpáros aztán gyalogos fejlesztésekkel. Amikor jött ez az impulzus a Dunától, akkor csapott át abba, hogy a folyó legyen a fókusztémánk.

És innen jött a név is?

Innen jött a név is: ez a Város és a folyó.

Mi volt a legemlékezetesebb élményed a VaLyo-val?

Hát ez mindig más, előkerülnek élmények az archív anyagokból, néha találok a gépemen dolgokat, és most bukkantam rá éppen az első komolyabb programunkra, a Stégre, amit itt a Belgrád rakparti hajóállomáson egy állóhajóra építettünk. Ez egy úszó köztér volt, ahova ki lehetett jönni és használni. Három óriási nyugágy, semmi belépő, se kötelező fogyasztás, és egész nyáron át lehetett itt heverészni a Dunán, a Gellért-heggyel szemben.

Télre terveztek hasonló kiülős dolgokat?

Igen, elkezdtünk mi is ezen gondolkodni, hogy hogyan használjuk télen a Duna-partot. Erre jött a mobilszauna ötlet, ami poénnak indult, de végül is most már négy éve futó, nagyon sikeres projektünk. Imádják az emberek, állandóan tele van. De persze nem lehet az egész partot telerakni szaunákkal. Mi mást lehetne még csinálni? Volt egy csomó elgondolás, például végig hosszú korcsolyapálya a Duna-parton. Ha kevesebb lenne az autóforgalom, valószínűleg télen is lennének itt sétáló emberek. Persze nem lehetne leülni, nem annyira kellemes, de szerintem lehetne használni télen is.

És jelenleg milyen projekteken dolgoztok?

Most éppen befejeződik a szauna szezon, ami január-februárban szokott lenni nálunk. Közben foglalkozunk egy új projektünkkel, Alsó sétánynak hívják, és még mindig nem tudjuk, hogy mi legyen a szexibb neve. De lehet, hogy ez marad, mert már így használjuk elég régóta. Végig a Duna-parton, mind a két oldalon, ahogy véget ér a lépcső, van egy egy méter széles járdaszerűség. És utána kezdődik a kőrakás, ami igazából a partot védi a hullámzástól. És ezt a másfél-két méter széles területet hívjuk mi Alsó sétánynak, ami nem egy sétány jelenleg, csak beton. Ezt szeretnénk mi fejleszteni. Egyelőre egy 500 méteres mintaszakasz készítésén dolgozunk, és próbáljuk az összes projektünket ebbe a komplexumba integrálni. Például ilyen a KIFOLYÓ, amit a BME betonkurzusával együtt csinálunk a Gellért téri kifolyónál. És emellett a Szóda Műhellyel is lesz egy közös projektünk Városi Sodrás címmel, ahol egy középiskolás csoport szintén az Alsó sétányra tervez egy közösségi megmozdulást, játékot. Lesz a Budapest 100, amivel ugyancsak próbálunk lehozni embereket az Alsó sétányra kiállításokkal, egy workshop, ami gondolkodásra ösztönözné az embereket. Azt szeretnénk, hogy ez a hely bekerüljön a köztudatba, és kezdjenek el elmélkedni róla a kreatív emberek, a diákok, a városvezetők.

valyo3.jpg

valyo4.jpg

A másik nagyobb projektünk a Szabihíd.  Azt gondoljuk, hogy a múlt évi villamosvágány-felújítás miatt lezárt Szabadság híd megnyitása a város számára egy iszonyatosan sikeres program volt, de teljesen rögtönzött, szóval szeretnénk, ezt szeretnénk ha folytatódna, és megmaradna ez a spontaneitása is a helynek.

Próbálunk minden programot úgy csinálni, hogy bevonjuk a helyieket, hogy magukénak érezzék az egészet. Akkor olyan lesz, amilyet szeretnének, és utána vigyáznak rá. Ezért szerették a Szabadság hídat is, mert maguk az emberek hozták létre. Szeretnénk, ha ez idén is megmaradna.

valyo5.jpg

Hogy képzeled el álmaid Duna-partját?

Álmaim Duna-partja úgy néz ki, hogy van a házak előtt egy vendéglátós-teraszos-sétálós rész, utána megy a közút meg a parkoló és a villamos, utána van még egy járda, és utána kezdődik el az igazi Duna-part, amit most úgy hívunk, hogy Alsó-rakpart. Ott én még egy parkot képzelek el, vagy egy sétányt, szóval semmiképpen sem egy betonfelületet.

Tele lenne játékokkal, interaktív cuccokkal. Dolgokkal, amik használják a vizet. Szóval mi olyanokon gondolkodtunk itt például, hogy a bútorok, amikor jön az árvíz, felúsznak és egy művészeti alkotássá alakulnak. Ezerféle dolgot. Ha az emberek akarják, akkor a városvezetés is akarja, és akkor már lehet annyira jó, annyira vicces dolgokat csinálni, hogy az egész várost fel tudják dobni. És persze az lenne a legfontosabb, hogy meg lehessen érinteni a vizet.

A Duna szerinted képes lenne egy összetartó és kreatív budapesti közösség kialakítására?

Szerintem igen. Egyre nagyobb a közösség, nagyon sok embert mozgat, az itt élők szintjén, és már politikai és kulturális szinten is. Valahol ez történik egy augusztus huszadikán is. Csak ott van egy hívó szó, a tűzijáték. Mert hogyha azt mondjuk, hogy Duna, akkor ugyanarra a helyre mennek el az emberek, csak ott fölfelé néznek. Szóval sokakat össze tud hozni. Most is, hogyha egy igazi, nagy tömegrendezvényben gondolkodik a város, akkor az általában a Duna-parton történik meg.

Van esetleg kedvenc fotód a Dunáról?

Van egy most, az is olyan, hogy mindig alakul, de most találtam meg egy nagyon régi fotót, pont ma raktam ki a Szabihíd Facebook oldalára. Egy bácsi horgászik a Duna-parton, negyvenes-ötvenes években készült, fekete-fehér, mögötte emberek sétálgatnak és horgásznak. Egy életkép. Ez az egyik kedvenc fotóm.

valyo7.jpg

Ha a Duna egy zenekar lenne, és ti lennétek a tagok, milyen zenét játszanátok? Mi adná vissza azt az érzést, amit kelteni akartok az emberekben? Akár egy dal vagy előadó.

Figyelj, van egy indulónk.  Ami nagyon fura. Középen folyik a Duna, ez a címe. Ezt egy hajléktalan ember írta, a leggagyibb szinti szám, nagyon vicces a szöveg. Ezt szoktuk eljátszani mindenhol, minden buliban. Ilyen turbófolk stílusban íródott bénaság. De elég sokat elmond rólunk. Most már vannak terveink, meg kicsit felnőttünk öt évvel ez előtthöz képest, de régen az volt az egyik fő mondás, hogy csináljunk dolgokat. Ne tervezgessünk, mármint persze, tervezzük meg, ne kezdjünk el össze-vissza kalapálni. De hogy olyan dolgokat találjunk ki, ami megvalósítható és kész is lesz. Ne az legyen, hogy kitaláljuk, de soha nem fog megépülni. És ez egy pont ilyen szám, hogy ja, csináljuk meg. De hogyha meg a Dunára gondolok, a Duna mindenképp instrumentális, nincsen benne szöveg. Egyébként két zenész is van a VaLyoban, és mind a kettő eléggé hasonló stílusban játszik. Az egyik a Panda, aki több mixet is csinált már nekünk. Fent van Soundcloudon Enigma Panda néven. Illetve az Ozmo zenekar. Azok a zenék, amik szólnak a bulijainkon, azok általában megfelelnek annak a hangulatnak, ahogy mi elképzeljük a Dunát.

Miközben Miki megkeresi Youtube-on a Középen folyik a Dunát, egy zajos munkagép zötyög el az ajtó előtt.

Egyébként jó itt dolgozni?

Hát, amikor nem fúrnak, akkor igen. Iszonyú jó ide kimenni, főleg nyáron.

Egy melós odakint elrikkantja magát – „Marcsi!”

Hangulatos munkahely. A dal is betölt végre.

Zseniális.

Nagyon kemény.

És ilyen lenne a hangulata a Dunának?

Hát, ez inkább a VaLyo munkamorál.

Szoktatok bulikat rendezni?

Hát, most már egyre kevésbé, de szoktunk. Ami a leghíresebb cuccunk volt, az a VaLyo!Part. Három évig a Lánchíd mellett biztosítottunk egy buli helyszínt, egy nyitott közteret, olyat, mint amilyen a „Szabi híd”. Bárki hozhatott programot, nyitva volt mindenki számára. Nem kellett venned semmit. Óriási bulik lettek a végére. Mindennap volt jógaóra is, beszélgetős programok. Ami csak lehet. És mi csináltuk a bútorokat, vécét biztosítottunk, építettünk egy kutat is. Az első két évben nem volt ivóvíz, ami azért elég para. Volt egy kis büfé, aminek bárki számára megfizethetőnek kellett lennie. Nem profitot szerettünk volna termelni, hanem azt, hogy ne kelljen elmenned a boltba sörért. Ezért mindent négyszázért adtunk. Ez volt „a négyszáz”. A dobozos sör is, a feles pálinka is. És ha valaki fel akart lépni, akkor felhívta a programszervezőt, aki mondjuk berakta egy keddi napra, mert az épp szabad volt. Senkit nem zavartunk el. Ezért elég különböző minőségű programok is voltak, de ez adta a szépségét. Néptánctól kezdve Dixielanden át minden, amit csak el lehet képzelni. Még Roger Waters is beesett.

Írta: Dani Zsófia

Fotókredit: Simon Zsuzsi és Bognár Benedek (3.,4. kép)

Képek forrása: Valyo Facebook-oldal, Szabihíd Facebook-oldal, Google

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s