Úton - interjúk

Merd megvalósítani az álmaid – interjú Réti Bálinttal

Réti Bálint jogász, még csak 25 éves, de már saját vállalkozását vezeti többedmagával december óta. Világ életében vállalkozó szellemű volt, nem félt új dolgokat kipróbálni. Tanult Varsóban, több nemzetközi projektben is részt vett, és talán Dél-Amerikáig is eljut. Szomorú lenne, ha lenne szabad ideje és imád segíteni másoknak.

Tizenévesen gondoltad volna, hogy pár év múlva vállalkozást fogsz indítani?

Igen, alapvetően vállalkozó szellemű voltam fiatalabb koromban is. A gimiben az egyik barátommal indítottunk egy paintball business-t is, talán ez volt az első úgymond vállalkozásunk.

Úgy gondolom, hogy az ember háttere is meghatározó. Otthonról mindig azt hallottam, hogy találjam meg ami érdekel, és abban legyek jó, arra fókuszáljak.

Hogy jött a Fairfood ötlete?

Egy padon ülve találtuk ki. A vállalkozást és a jótékonykodást akartuk valahogy ötvözni, így jött a kérdés, hogy ezt miként tudnánk megvalósítani. Ételrendelés! Hiszen az emberek, ha naponta nem is, de legalább hetente rendelnek ételt. Így be akarjuk csempészni a jótékonykodást a mindennapjaikba.

(Szerk.:A Fairfood alapvetően egy olyan ételrendelő oldal, mely a bevétel 20%-át jótékony célokra fordítja úgy, hogy ez az ételt rendelőnek nem kerül sem több időbe, sem több pénzbe.)

Ha jól tudom részt vettél Erasmus+ programon is. Tudnál erről mesélni?

Az Erasmus alapvetően egy gyűjtőfogalom, nagyon sok minden tartozik bele. A középiskolás korosztály 1-2 hetes diákcseréken, és rövidebb ideig tartó programokon vehet részt. Egyetemistaként már 1, illetve 2 félévre mehetsz tanulni valamely más, zömében uniós ország egyetemére.

Én is ezen vettem részt Lengyelországban, Varsóban. Az egyetem mellett gyakornokoskodtam is a varsói magyar nagykövetségen, kultúr diplomáciával foglalkoztam. Nagyon érdekes volt! Felfedeztem, hogy van egy helyi magyar tanszék is, egy kis utánajárást követően lehetőségem nyílt arra is, hogy órát tartsak a magyar szlengekről a magyar szakos lengyel egyetemistáknak, valamint egy francia kisgyermeknek is adtam magyar órákat.

Az Erasmus mellett nagyon hasznosak még a tréningek is, és ezek csak 1-2 hetesek. Tavaly én is voltam egyen Berlinben. A napi szintű előadások mellett rengeteg idő maradt az ismerkedésre, bulizásra is, a résztvevők általában nagyon barátságosak, és az angoltól sem érdemes tartani, egy középfokkal már el lehet boldogulni, majd ott úgyis fejlődik a tudásod.

Mit csinálnál másként, ha most újra kezdhetnéd a középiskolát?

Minél hamarabb elkezdenék részt venni nemzetközi dolgokban. Alapvetően szeretek utazni, új kultúrákat megismerni.

Hiszen rengeteg lehetőség van, és annyi ország. Fontos minél hamarabb elkezdeni készülni és meghozni az elhatározást! Nagyon sokan akarnak sok mindent, de csak kevesen tesznek a céljukért igazán. Csak el kell kezdeni felfedezni, hogy mi érdekel, és miután megtaláltad, tegyél érte! És nem kell megijedni, ha még nincs meg, főleg a gimiben.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Természetesen szeretném, hogy a Fairfood teljesen felpörögjön, valamint elkezdeném jogászi hivatásomat is gyakorolni. Mindemellett mediációs tréninget végzek, nagyon érdekel az alternatív vitarendezés. Fontos még számomra a fogyasztóvédelem, ezzel is szeretnék majd foglalkozni, mert a fogyasztói kultúra nálunk nagyon kezdetleges. Egyik álmom, hogy elmenjek Dél-Amerikába önkénteskedni, esetleg végig stoppolni.

Én sosem vagyok a szó szoros értelmében turista, szeretem, ha mindig tartok valahova, hogy utamnak legyen értelme. Ez az életemre is igaz. Szívesen körbe utaznék, mindenhol megállnék egy hétre, és segítenék, ahol tudok.

Mondjuk itthon is lehet ilyesmit csinálni, a Fairfood is erről szól egy kicsit. Azt tervezzük éppen, hogy lemegyünk a társadalom peremén élő gyerekekhez egy szájhigiéniai program keretében. Egészségnapokat tartanánk szakemberekkel, játékos foglalkozások keretében.

Van hobbid, mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Ha lenne, szabadidőm szomorú lennék. Ha van 10 szabad percem, szeretem értelmesen eltölteni. A Fairfoodnál teljes állásban dolgozom, de emellett futtatok mikro projekteket is. Emellett szeretek olvasni, nagy kedvenceim a történelmi regények. Kiskoromban történelem tanár akartam lenni. Valamint szeretek 8-9 órát aludni, ami mostanában nem igen jön össze. De ez nem baj, mert a munkám a hobbim is.

Ha mai fejjel kéne döntened, hogy mit kezdenél érettségi után az életeddel, mit csinálnál?

Úgy érzem, túl sokat aggódtam ezen, bár nem érdemes ennyit agyalni. Sokat gondolkodtam, hogy mi érné meg jobban, mivel keresnék többet, mi hasznosabb. Ez nem egy hatalmas döntés, nem végleges. Bármikor tudsz váltani! Egy állásinterjún sem az lesz a legfontosabb, hogy neked pontosan milyen papírod van, hanem az kerül előtérbe, hogy te alkalmas vagy-e az adott munkakörre vagy sem. Én is jogászként végeztem, erre most a saját vállalkozásomat vezetem. Mindemellett kaptam állás ajánlatokat is különböző területekről, amiknek semmi közük a joghoz. Most már azt is látom, korábban nem hittem el, hogy az nem kérdés, hogy meg tudsz-e belőle élni. Akármivel akármennyi pénzt meglehet keresni! Hiába végzel el egy szuper egyetemet, ha nem csinálod a munkádat szívvel-lélekkel. Senki sem fizet szívesen egy olyan emberek, aki nem élvezi a munkáját és emellett a maximumot sem hozza ki magából. Aki sokat vet, sokat arat! A lényeg, hogy örömmel csináld azt, amit csinálsz!

Mi a kedvenc emléked, amire szívesen visszagondolsz középiskolás korodból?

Nincs egy sem konkrétan, azt mondjuk nagyon élveztem, hogy kisebb volt még a felelősség. A közösségi élmények is meghatározóak. Nekem is rengeteg vicces élményem volt, amit ma már nem biztos, hogy meg mernék csinálni. Persze csak ésszel. Ebben a korban még semminek sem kell megfelelni, mindenki őszintébb. Épp ezért mély barátságokat is könnyebb kialakítani, mivel valahogy tisztábbak az emberek, mindenféle érdek nélkül barátkoznak egymással.

Végezetül, nem kell zseniális ötlet ahhoz, hogy befusson az ember, elég annyi, hogy higgy benne, hogy merd megvalósítani! Az sem baj, ha hibázol… A következő ötlet majd bejön! Rossz esetben is jó tanuló pénz volt. Az nem kínos, ha valaki hibázik; csak az, ha valaki nem mer próbálkozni!

Írta: Völcsei Péter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s